Miről fog szólni ez a bejegyzés?

Mutatni fogok neked egy szakszerű megoldást arra, hogyan kell a korlát oszlopokat úgy rögzíteni a burkolaton keresztül, hogy később a burkolat ne fagyjon fel egy esetleges szakszerűtlen rögzítés miatt.

Mi az, amit elsődlegesen meg kell oldani?

A burkolaton keresztül való rögzítés esetén azt kell elsősorban megoldani, hogy a víz  ne tudjon a burkolat alá bejutni semmilyen módon, mivel ha ez télen történik meg, akkor a járólapok szépen sorban fel fognak fagyni! Nem csak az, amelyik ki lett fúrva, hanem idővel az összes. Nincs annál bosszantóbb, ha egy frissen burkolt terasz burkolólapjai már az első tél után kopogni, rosszabb esetben repedni kezdenek.

Mi látható a képen?

(a) burkolat
(b) aljzatkiegyenlítő, csemperagasztó
(c) vízszigetelés
(d) könnyű esztrich beton
(e) technológiai fólia
(f) hőszigetelés
(g) vízszigetelés
(h) menetes ragasztható dübel
(i) tömítőanyag

Miről győződöm meg először?

Első lépésben megkérdezem, hogy mi az aktuális rétegrend. Amennyiben van rá lehetőség, szemrevételezéssel ellenőrzöm is. Ha semmit nem látok, és te sem tudsz biztosat, akkor is a legfelső betonréteg (d) legalább 50mm kell hogy legyen, még a terasz szélén is. Ha nem annyi, akkor hibázott a kőműves, és az óriási probléma, mert nem tudjuk rögzíteni a korlátot. Nekünk legalább 50mm betonrétegre szükség van, hogy a korlát megfelelően rögzíthető legyen!

Hogyan kell a kötőelemet rögzíteni?

A legfontosabb, hogy a beépített kötőelemet úgy kell rögzíteni, hogy az semmilyen irányban ne tudjon megmozdulni. Alap, hogy esztrich betonba nem rögzítünk olyan kötőelemmel, ami terheli a betont, ergo a feszítődübel (alapcsavar) használata tilos ilyen helyzetben. Szigorúan csak ragasztott kötés jöhet szóba! Egy furatot képezünk a betonba, a furatot kitöltjük kétkomponensű betonragasztóval, majd belehelyezzük a ragasztható kötőelemet. Ennek eredménye az, hogy egy menet fog kiállni a burkolat felett, amire majd rögzíteni tudunk.

Furatok előkészítése a rögzítéshez

A járólapot (a) nem ütvefúróval fúrjuk át, mivel az repedéseket okozhat, rosszabb esetben eltörheti a lapot! Mi gyémántfejes marógéppel csiszoljuk ki a furatot, mivel ezzel a technikával garantálható, hogy a lap semmilyen formában nem törik el és nem keletkeznek hajszálrepedések sem. Ezt sokan nem tudják, ezért erre különösen felhívom a figyelmed!

Szükség van egy furatra a betonba (d), amibe majd a kötőelemet (h) helyezzük. A kötőelem helyét magas ütésszámú, de kis ütőerejű fúrógéppel készítjük elő, hogy a „puha” esztrich betonba megfelelő furat készülhessen a rögzítéshez. A furat mélységét a beton vastagsága határozza meg, de mindig úgy számolok, hogy a hőszigetelést (f) és a technológiai fóliát (e) ne sértsük meg.

Egy érdekesség! Van, aki ütvefúróval fúrja át a burkolólapot és törés nélkül sikerül is neki! De egyet nem tud, mégpedig azt, hogy az ütve fúrás hajszálrepedéseket okozhat a járólapban, és ha azonnal nem is, de hónapokkal később ugyanúgy elrepedhet. Az általunk alkalmazott marás semmilyen ütéssel nem jár, ezért repedés utólag sem keletkezhet. Az ütve fúrással elkészített furat felülete repedezett, míg a marással elkészített furat felülete teljesen sima. Egy esetleges repedés a furat egyenletlen kiképzésből adódóan is elindulhat, ezért nem szabad ütve fúrással burkolólapot fúrni!

Vízszigetelés a csavarkötésnél

Mint fizikából te is biztos tanultad, a különböző anyagoknak különböző a hőtágulása, tehát ebben az esetben a járólap és a vas kötőelem másképpen reagál a hőmérséklet-változásra. Ezt a méretváltozást pedig valamilyen anyaggal át kell hidalni a kötőelem körül (i). Szükség van egy olyan anyagra, ami épp úgy tapad a fémhez, mint a kerámiához, mivel a vízszigetelés csak így oldható meg. A kötőelemet körülvevő furatnak is meghatározott méretőnek kell lenni, mert a rugalmas tömítőanyagnak is szüksége van egy bizonyos vastagsághoz ahhoz, hogy a két anyag közötti mozgást, megfelelően le tudja követni.

Láttam már nem egyszer, hogy az alumínium vízcseppentőt és a járólapot ugyanazzal a fugázóanyaggal fugázták ki, mint magát a járólapot. Az alumíniumnak teljesen más a hőtágulása, mint egy kerámia járólapnak! A két anyag közé rugalmas hézagkitöltőre van szükség! Ha nem így készül el, akkor ott megszakad a vízszigetelés és a lap alá be tud jutni a víz.

Hol szokták a tapasztalatlanok elrontani?

• Alapvető probléma szokott lenni, hogy semmilyen tömítőanyagot nem használnak a rögzítőcsavar és a burkolat között, így a víz akadálymenetesen a burkolat alá jut. Ez persze csak télen fog problémát okozni.
• Nem megfelelő tömítőanyagot használnak. Megveszik a legolcsóbb sziloplasztot és azzal próbálnak tömíteni.
• Nem számolnak semmilyen dilatációs hézaggal a járólap furata és a kötőelem között. A kis hézag azt eredményezi, hogy a tömítőanyag nem tud megfelelő mértékben nyúlni, ezáltal leválik valamelyik felületről.
• Olyan kötőelemet használnak (alapcsavart), ami kimozdulhat. Miért érdekes ez? Hiába minden igyekezet, ha a kötőelem megmozdul, mivel így egyből elszakad a tömítés.
• Olyan kötőelemet használnak, ami terheli (feszíti) a betont. Az esztrich beton egy puha beton, nem áll meg benne tartósan egy feszített kötőelem sem ilyen terhelés mellett. (50mm-es betonba le sem tudja fúrni olyan mélyre, hogy az érdemben tartson.)
• Nem készítik elő megfelelően a furatot a ragasztáshoz. Kis furatmélységet használnak, nem pucolják ki megfelelően a furatot, nem fúrják kellőképpen nagyra a furatot, ezáltal a kötőelem nem rögzül megfelelően.