Kinek a feladata megvédeni a másik munkáját?

A képen egy nagyon modern, igényesen kivitelezett üveg előtető fali konzolját látod. Az ügyfél kifejezett kérése az volt, hogy fekete színben pompázzon. Én azt javasoltam az ügyfélnek, hogy az egész tetőt rozsdamentes acélból készítsük, hogy soha ne rozsdásodjon. Továbbá időt és energiát nem spórolva felcsiszoltattam a teljes anyagot tükörsimára, hogy a szinter (festés) olyan minőségű legyen majd rajta, hogy egy légy is seggen csússzon. A termék olyan minőségben készült el, hogy egy fénytörés sincs rajta! A tartókonzolt milliméter pontosan beépítették a kollégák, majd eljöttek a helyszínről. Amikor ismét  visszamentek a helyszínre, hogy a burkolás után üvegméretet vegyenek, azzal szembesültek, hogy a szépen beépített konzolt figyelmetlenségből összekenték. Az történt, hogy a burkoló felburkolta a falat, s közben összekente a konzolt fugaanyaggal és ragasztóval, majd úgy hagyta.

Felmerül a kérdés, kinek lett volna feladata a terméket megvédeni attól, hogy ne az történjen vele, ami történt. A helyreállítás kinek a feladata és költsége? Elmondom, én hogyan gondolkodom erről.

Amikor én felmérek egy korlátot, akkor a legtöbb esetben a lakásban semmilyen bútor nincsen, de mire a kollégák beépítik a korlátot, addigra már a legtöbb esetben bútorozottá válik, lekerül a szalagparketta, kifestésre kerül az egész lakás. Gyakorlatilag a tulaj használatba veszi az otthonát. Nyilván nem várható el, hogy minden szakma, aki előttünk a helyszínen járt (asztalos, burkoló, kőműves, festő. stb.) gondoljon arra, hogy mi még korlátot fogunk szerelni a lakásba.

Ebből következik, hogy a srácok, amikor kiérkeznek a helyszínre, már fel vannak készülve arra, hogy a lakás azon részét meg kell védeniük, ami érintett lehet a korlát beépítésekor. Ha van már burkolat, akkor lehelyeznek hullámpapírt, ha esetleg csiszolni kell, akkor gondosan odafigyelnek arra, hogy semmibe ne eshessen kár. Olyan hegesztőgéppel készülnek, aminek csak fénye van és egy kicsi füstje, nem pedig szikrákkal szórja teli a lakást. Mindenre megvan a megfelelő szerszám a szakszerű kivitelezéshez! Úgy gondolom, ez az alap, ha valaki lakáson belüli munkákat vállal.

Mivel ez így logikus, ezért elvárom, hogy aki utánunk tevékenykedik a termékünk környezetében, az szintén tegye meg a szükséges óvintézkedéseket. Úgy gondolom, nem nagyok az elvárásaink, de sokan mégsem tudják megugrani azokat.

Miért!? Nehéz egy festőnek téza szalaggal körbemaszkolni a korláttalpakat, hogy ne kenje össze azokat? Nehéz kimaszkolni egy falból kiálló konzolt? Nehéz a létrát nem nekitámasztani a korlátnak? Nehéz a rozsdás csatornavasat máshova akasztani? Diploma kell ahhoz, hogy nem a rozsdamentes acél korláthoz kell kikötni rozsdás dróttal a ház előtt lévő állványt? Tényleg fel kell hívni a figyelmet ezekre a dolgokra? Miért érzem azt, hogy a legtöbb embert nem érdekli a másik munkája? Ennyire nem vagyunk egymással figyelmesek? Nem jobb elkerülni az ilyen helyzeteket?

Azért írom ezt le neked, mert az ügyfelek többsége azt gondolja, nála ez nem fog megtörténni, pedig a saját kis belső statisztikám azt mutatja, hogy szinte minden építkezésen történnek hasonló helyzetek.

A javítás anyagi része természetesen az ügyfelet terheli majd, már, ha kéri ezen károk helyreállítását. Az más kérdés, hogy ő tovább tudja-e terhelni a károkozó felé. Megjegyzem, sok esetben szó nélkül kijavítjuk a kisebb javítható károkat, de csak akkor, ha belefér az időnkbe. Amennyiben a hibajavítás több időt vesz igénybe, akkor viszont felszámolásra kerül.